A magyarországi kerékpározás helyzete igencsak siralmas a nyugat-európai országokéhoz képest – vallják azon fiatalok és kevésbé fiatalok, akik rendszeresen használják kétkerekűjüket napi közlekedésre. Egy markáns szemléletváltásra lenne szükség a lakosság körében, hogy a mindennapos bringázás elfogadottabbá és népszerűbbé váljon. Az autós-kerékpáros konfliktusok ugyan mindennapos velejárói a városi közlekedésnek, de kompromiszumokkal ezen ellentétek is redukálhatóak. Amellett, hogy mindkét fél toleranciája is szükséges a hatékony közlekedéshez, az egyre több településen megjelenő kerékpárutak szaporodása is jó irányt mutat a jövőre.
Szerencsére az épülő kerékpárbarát sávok mellett egyre több közintézmény és oktatási intézet támogatja a kerékpárosokat. Uniós forrásokból nem kevés általános iskola nyert el például pályázati pénzeket kerékpártárolókra. Az ilyen fejlesztésekkel, ha szépen lassan is, de rá lehet venni a fiatalságot, hogy a számos előnnyel bíró biciklis megoldást válasszák a sokszor körülményes, szenvedéssel teli tömegközlekedéssel szemben.
A felsőoktatási intézmények között élen jár az Eötvös Loránd Tudományegyetem, amely dolgozói körében különösen népszerű az ELTE épületeinek két keréken történő megközelítése, kortól, nemtől, s beosztástól függetlenül.
A fenntartható fejlődés és az élhető környezet megőrzése az ELTE Ökoszeminárium programjának egyik alapja. Az egyéves, uniós forrásból megvalósult program keretében többek között a kerékpáros közlekedést igyekeztek támogatni az ELTE oktatói, akik közül közel 30-an fejtették ki véleményüket az ügyben.
A megkérdezettek többsége már gyermekkorától kezdve természetesnek vette, hogy bicajjal közelíti meg iskoláját. Mint mondják, ez egy olyan szenvedély, amiből nem szívesen engedtek felnőtt korúkra sem, ezért evidens számukra, hogy a tömegközlekedés helyett így jutnak el a célállomásukra. Hogy mennyire más szemlélet is uralkodik tőlünk nyugatabbra, azt például Hollandia vagy Dánia példája mutatja, ahol sokkal népszerűbb szokás a bringázás. A Németalföldön például az emberek közel 80%-a használja a mindennapos rutinjában.
A spórolás is fontos szempont, ugyanis míg egy felnőtt bérletért már ötszámjegyű összeget is elkérnek, addig a kerékpár karbantartása közel sem kerül ennyibe havonta. Nem is beszélve a reggeli csúcsforgalomról, a járatok kiszámíthatatlanságáról és egyáltalán, a városi tömegközlekedés végelláthatatlan negatívumairól.
Egyértelműen sokkal egyszerűbb A pontból B pontba közvetlenül eljutni, mint mondjuk háromszor átszállni, ami egy bérlettel nem rendelkező polgárnak nem is éppen olcsó mulatság. Ingyenes, gyors, egészséges, közvetlen kapcsolatban maradunk a környezetünkkel, nem pedig egy jármű belsejében, elszigetelve utazunk másokkal. És emellett nem elhanyagolható szempont, hogy a környezetet sem szennyezzük vele – hangzanak az érvek az ELTE munkatársai körében.
Azon felül, hogy kiváló városismeretet ad, az ember új tájakat és zöld környezeteket ismerhet meg, ha nem mindig csak a szokásos útvonalon, busszal, metróval, vagy villamossal jár dolgozni. Egyszerűen függetlennek, szabadnak, lazának érezheti magát az ember, s nem utolsósorban, remek kikapcsolódást nyújt és a munkából hazafelé átgondolhatja az ember az aznap történteket – vélik többen is.
A többség persze érthető módon függ az időjárástól, hiszen hóban, sárban, abban a bizonyos téli latyakban, amit mindannyian utálunk, annyira nem kényelmes a biciklizés, ezért olyankor ők is inkább a tömegközlekedést választják. Nem kevés azonban azon emberek száma, akiket már a rossz idő sem tántoríthat el kedvenc hobbijuktól. Ezek edzik meg igazán az embert – mondja egy ELTE-s dolgozó.
A vélemények alapján kijelenthető tehát, hogy az ELTE-n dolgozók körében a kerékpározás nem csak egy hobbi, hanem egy életforma, amely mindennapjaik részévé vált és szokásaikat, szemléletüket alapjaiban változtatta meg. Jó lenne, ha ez egy olyan követendő példa lenne, amelyhez egyre több hallgató és polgár csatlakozik.
Ha szépen lassan is, de szerencsére változik a helyzet hazánkban is, köszönhetően az Ökoszemináriumhoz hasonló támogatási lehetőségeknek. Sokat kell még tennie mindenkinek, hogy a hazai szokások megváltozzanak, de elindultunk már a jó úton. A megszámlálhatatlanul sok kerékpáros túra, a különböző szervezetek és kampányok mind elemei annak, hogy mondjuk Hollandiához hasonlóan nálunk is egy népszokás legyen a kerékpározás.
Egy nagyon hosszú és nagyon rögös úton indultunk el, de haladunk. És ugyan nagyon parányi lépések ezek, nagyon kis dolgok, de mégis abban segítenek, hogy a bolygónk egy élhetőbb, jobb hely legyen.
Forrás: http://www.okoszeminarium.hu/buszkesegeink-kerekparozo-elte-oktatok
Összeállította: Iván András (MEFS)