Az egészségügyért felelős tárca képviseletében dr. Csányi Péter a TÁMOP 611 projekt Egészséges Magyarország 2014-2020 Egészségügyi Ágazati Stratégiához, illetve a közösségi egészség fejlesztéshez történő illeszkedéséről, ezen belül a felsőoktatási projekt fontosságáról és fő elemeiről beszélt. Dr. Székely Mózes, aki a Felsőoktatási Tervezési Testület (FTT) korábbi elnökeként és vezető szakértőként vett részt a munkában, azt mondta, hogy valójában a hallgatóközpontú egyetemek nevezhetik magukat igazán egészségfejlesztő egyetemnek, hiszen az egyetemi polgárok közösségét segítik, támogatják és szolgálják. „Az egészségfejlesztő egyetem megvalósítása minden intézmény életében 5-10 éves folyamat. 2016-ban Magyarország rendezheti meg az 1. Európai Egészségfejlesztő Egyetem konferenciát, remélhetőleg a külföldi jó gyakorlatok és minták ösztönzőleg hatnak majd a magyarországi modellek kidolgozására és megvalósítására is” – tette hozzá a MEFS főtitkára.

Szakmai előadásában a népegészségügyi intézményrendszer hatékonyságát célzó nagyprojektet vezető dr. Koós Tamás az egészségfejlesztési szakmai hálózat kialakításáról szólt. Arról beszélt, hogy többek között kapacitásnöveléssel, módszertani segítségnyújtással és központi támogatások kialakításával a különféle (iskolák, munkahelyek, települések stb.) színtereken hogyan valósítható meg a hálózatos egészségfejlesztés.

A rendezvényen felszólaló dr. Gilly Gyula, az alprojekt felsőoktatási és egészségügyi vezető szakértője arra hívta fel a hallgatóság figyelmét, hogy az egyetemek óhatatlanul kihatnak az ott tanuló hallgatók és oktatók, dolgozók egészségére. A szakértő hangsúlyozta: lényegi kérdés, hogy ez a hatás pozitív, fejlesztő, ösztönző, avagy negatív, romboló befolyásolást fejt-e ki. A hallgatók számára az egyetemi közeg, bár furcsán hat, egyszerre támogató és kockázati tényező, hiszen a felsőoktatásban stresszhelyzetek alakulnak ki, kortárshatások érvényesülnek, életre szóló kapcsolati hálók alakulnak ki és sorsfordító döntéseket születnek – jegyezte meg dr. Gilly Gyula. Egyetlen példát kiragadva, meglátása szerint kardinális kérdés az egyetemi órarend kialakítása is, hiszen annak tartalma kihat arra, hogy mivel és hogyan töltik idejüket a hallgatók. Dr. Gilly Gyula kifejtette, hogy az egyetemek órarendje meghatározza, hogy a hallgatóknak van-e idejük arra, hogy az utazási kényszer mellett egyenek, van-e hasznos idejük, amely sportolásra fordítható, avagy üres járatokra kényszerülnek, miközben nincs idejük arra, amivel egészségük megőrzése érdekében foglalkozniuk kellene.

Az egészség szó nem az egészséggel foglalkozók privilégiuma, mindannyiunk feladata, hogy az egészségfejlesztéssel törődjünk, mondta szakmai prezentációjában a MEFS főtitkára. Dr. Székely Mózes szerint természetes emberi igény az, hogy jobb közérzetben, harmonikusabb környezetben, a testi-lelki épségre lehetőséget teremtő társas-társadalmi közegben tölthessék idejüket az egyetemi oktatók és hallgatók – az egészségfejlesztő egyetemek megvalósítása erről szól.

A főtitkár részletes tájékoztatást adott a hallgatók sportolási szokásairól és az egészségfejlesztési projekt alterületeiről és jelezte azt is a felsőoktatásban intézményi stratégiákat kell alkotni, ennek feltételei a – részben e projekt nyomán kialakítandó – különféle külső forrásokból, illetve az intézmények évi sok milliárdos költségvetéséből megteremthetőek. Előadásában kitért az Egészségfejlesztő Egyetem Díj tervezett megalapítását övező kérdéskörre is, kérve annak megvalósításához az egybegyűltek segítő támogatását is.

Dr. Kraiciné Szokoly Mária, az ELTE docense, a projekt szakértője a hallgatók érzékenyítésének jelentőségéről beszélt. Annak fontosságáról, hogy a különféle (egészségkultúra, kommunikáció, társadalomtudományi, műszaki és menedzsment) műhelymunkák eredményeként a hallgatók felismerjék döntéseik, szokásaik kihatását és súlyát.

Délután a kommunikációs kérdéseket elemző szekció tagjai az egészségfejlesztő intézkedések a felsőoktatási intézményi programbevezetését gátló tényezőket, valamint a mérlegelendő kockázatokat vették sorra. Mindannyian egyetértettek abban, hogy a sikerhez a program bevezetéséről az egyetemi szenátusokban kell döntést hozni és a megvalósítás során mindenképpen közösen kell kezelni a felsőoktatásban dolgozó munkatársakat az ott tanuló hallgatókkal. Nem szabad megfeledkezni arról sem – hangzott el a szekcióülésen – hogy az egészségfejlesztés szempontjait az intézmények külső partnerekkel kötött szerződéseibe is be kell emelni.

Az egyetemi, főiskolai Sportirodák képviselői szekcióülésükön beszámoltak a felsőoktatási intézményükben folyó sportéletről, a Sportirodákban folyó munkáról. A pozitív tapasztalatok és példák „jó gyakorlatok” mellett szó esett a finanszírozási problémákról és azok alternatív megoldási lehetőségeiről, valamint a különféle kutatások eredményeiről is. A résztvevők többek között tájékoztatást kaptak a MEFS által kiírt 30 millió forintos keretösszegű egyetemi egyesületeket támogató pályázatról és a 15 millió forintos keretösszegű SportPont Program pályázatról, majd megtárgyalták az SPP eseményekhez kötődő hallgatói regisztrációk kérdéskörét.

A „hallgatók az Egészségfejlesztő Egyetemen: kezdeményezés, részvétel a megvalósításban, hallgatói szükségletek” címmel értekező szekciótöbbek között a felsőoktatási rendszer egészségesebbé tételével foglalkozott. Szóba került az órarend módosítások ügye (legyen ebédszünet, ne legyen túl sok ütközés az órarendben, bizonyos idő >>pl. délután 16 óra<< után már ne legyen tanítás stb.) a tananyagok kérdése (elérhetőek legyenek) az intézményi orvos és a sportolási lehetőségek biztosítása (akár az intézeten belül, akár kerületi, területi szinten). A résztvevőket arra keresték a választ, melyek azok a faktorok, amelyek megváltozásával csökkenthető a hallgatók stressz szintje.

Az „Életvezetési modellek, szolgáltatások, tanácsadó hálózatok a mentális és szomatikus egészség megőrzése és fejlesztése érdekében az egyetemen” címet viselő szekcióban Szenes Márta bemutatta a Szegedi Diáktanácsadó működését és a résztvevők is számos jó példát hoztak a hallgatói közösséget érintő, szakember által támogatott fejlesztésekre. Felmerült a prevenció, a projektek és kezdeményezések közti kapcsolódás és a hallgatók elérésének kérdésköre, amelynek kapcsán a virtuális kapcsolattartásra egy megfelelő keresőszavakkal társított blog jellegű felület létrehozásával elérhető hozadékokat elemezték a szakemberek. Szó esett emellett az oktatói gárdatovábbképzéséről is, mint elhangzott: a nevelői szakma része kellene, hogy legyen a teljes személyiség, valamint az oktatók egészségének fejlesztése is.

Zárszavában a MEFS főtitkára, az FTT korábbi elnöke jelezte, hogy az egyetemi sportirodák hálózata a jövőben is rendelkezésre áll az egészségfejlesztéssel kapcsolatos intézményi feladatok ellátására, ahogy az országos szervezet is kész közreműködni a fizikai aktivitás lehető legszélesebb körű terjesztésében. A NEFI és a MEFS együttműködésében már 2016-ban elindulhat egy ilyen projekt megvalósítása, amit nemzetközi konferenciák megszervezésével is segíteni kívánnak.