Gyolcsos Mária a MEFS versenysport asszisztense beszélgetett Zágrábban a BME csapatával a hosszú versenynapok végeztével, amikor végre ki tudtak ereszteni a napi 7-8 órás koncentrációt igénylő torna után.

“Nem rossz ez az ötödik hely, talán jobb helyezést is elérhettünk volna, de most elsősorban az augusztus 2-13. Között, az olaszországi Santa Maggioréban  megrendezésre kerülő junior világbajnokságra készülünk.” - mondta el a verseny után Tubak Dániel. “Sok játszmában már inkább arra gyakoroltunk, az egyetemi verseny remek felkészülésnek bizonyult.”

“A verseny lebonyolítása körmérkőzéses rendszerben történt - tette hozzá Fisher Brigitta - Minden csapat játszott mindenki ellen kétszer, majd a 10 forduló eredményét adták össze. Többek között a nagyobb pontkülönbségű vereségek miatt alakult így az eredményünk, hiába vertük meg mindkétszer a végül ezüstérmes cseheket (Károly Egyetem, Prága). A győztes németek (University of Potsdam) voltak a legerősebbek, közöttük felnőtt válogatott játékosok is voltak.

A bridgeseknél az egyetemista korosztály nagy része még  utánpótlás korúnak számít, hiszen 26 év alatt még juniorok. A  fiatalok elmondták azt is, hogy manapság a bridget versenyszerűen játszó profik a legjobb időszakban 35 évesen kerülnek. Kevesen kezdenek bridgezni gyerekkorban, általában az a jellemző, hogy idősebbek, unaloműző hobbiként játsszák ezt a játékot. A BME csapatának tagjai azonban már kamaszkoruk óta játszanak, sőt a pécsi születésű Vági Máté, az ELTE informatikus hallgatója már 5 évesen értette a játékot, 10 évesen pedig már remekül játszott, hiszen a szülei is bridgezők. Tubak Dániel, aki a BME-n formatervezést tanul, a Fazekas Gimnáziumban kezdett bridgezni. “Eleinte kerültem a kártyát, egyáltalán nem vonzott, tiltakoztam ellene, míg végül az egyik barátom beíratott a bridge akadémiára és ottragadtam.”

“ Én mindenféle kártyajátékot játszottam gyermekkoromtól fogva, bridgezni szintén a Fazekasban kezdtem, osztálytársak voltunk Danival - mondta Szirmay-Kalos Barnabás, aki nemrég vette át programozó informatikus diplomáját és Vancouverbe készül, ott kapott munkát. A csapat egyetlen hölgy tagja, Fischer Brigitta, a BME építész hallgatója szintén kamaszként, a Fazekasban ismerkedett meg a sporttal: “A barátaim mindig leráztak, azt mondták, hogy bridgezni mennek. Így kezdtem el én is, hogy több időt tölthessek velük.”

A kezdő kártyásokból hamar versenyszerű bridgezővé váltak, válogatott versenyzőként rengeteget készülnek: “Napi 6-7 órát edzünk, ami azt jelenti, hogy folyamatosan játszunk, az edzőnk különböző előkészített szituációkat gyakoroltat velünk. Fizikai edzésünk nincs, de váltóban nemrég lefutottuk a félmaratont! “

Laikusként bárkiben felmerülhet a kérdés, hogy ennyi gyakorlás megéri-e, egy rosszabb lapjárás a kártyában elronthat mindent. Versenyzőink azonban megnyugtattak, a szerencse nem tényező, mert az eredmény megállapításánál az számít, hogy ugyanazokból a lapokból ki tud jobbat kihozni. Csalni pedig, mint minden sportban, itt is lehet, de természetesen egyáltalán nem sportszerű, ezért is vannak elválasztva paravánnal az asztalok középen. “Játék közben csak az ellenfél egyik játékosát látjuk, a saját partnerünket nem. Az összekacsintás nem működik. A nagy versenyeken még a cigiszünet is tiltott, nehogy valaki okostelefonról meg tudja nézni az élő közvetítést.

Gratulálok még egyszer az 5. helyért, jó lapjárást és Sok szerencsét a junior világbajnokságon!