2014
A 2011-es Universiade bronzérmese, Kotsis Edina az egyetemi taekwondo világbajnokságon kiválóan küzdött. Bár az elődöntőben tajvani ellenfelét már nem tudta legyűrni, a kitűzött célt, a dobogós helyezést elérte, hiszen a világbajnokságon a dobogó harmadik fokára állhatott.
A taekwondo sportághoz kiváló adottságokkal rendelkező, 180 centiméter magas versenyző világbajnoki bronzérmét 57 kg-ban szerezte meg.
2015
Kotsis Edina bronzérmet szerzett a taekwondo-világbajnokság 57 kilogrammos súlycsoportjában az oroszországi Cseljabinszkban, ezzel történelmet írt, mert ő az első magyar nő, aki ebben a sportágban dobogóra állhatott vb-n.
Az Eszterházy Károly Főiskola hallgatója az elődöntőben a spanyol Eva Calvo Gómezzel mérkőzött. A világelső rivális három másodperc alatt testtalálatot ért el, de a 2012-es Eb-n ezüstérmes Kotsis egyenlített. A második menet hajrájában ismét a spanyol volt eredményes kétszer is. Az utolsó két percben úgy tűnt, testre mért ütéssel csökkenti hátrányát Kotsis, de a spanyol lábbal talált, így megtartotta kétpontos előnyét.
- Miért a taekwondo-t választottad a küzdősportok közül?
- Tornáztam előtte és a bátyám lement egy edzésre, mert az általános iskolában ezt a sportot hirdették meg és amikor hazajött és mondta, hogy neki nagyon tetszik, mert ott rúgnak, ütnek meg minden, fel is keltette az érdeklődésemet.
- Na tessék! Egy tornász kislánynak azt mondják rúgnak, ütnek gyere, nagyon jó lesz és már ugrik is?
- A következő edzésre le is mentem és azóta már a 18. éve benne vagyok.
- Elég érdekes váltás. Kezdetben sosem volt benned semmiféle félelem?
- Nem. A taekwondo-ban nem, soha semmi.
- Mennyit változtak a szabályok azóta, hogy neki kezdtél?
- Sokat, nagyon sokat. Legújabban bejött például az elektronika, tehát van egy elektromos protektorunk és most már a fejvédő is elektronikus és van a lábfejünkön egy zokni-szerű valami, szenzor, ha a kellő találati felülettel és erősséggel érintkezik a kettő, a gép automatikusan megadja a pontot. Mint a vívásban ugyanúgy működik. Az újítások, az új szabályok általában látványosabbá és könnyebben bírálhatóvá szeretnék tenni a sportot.
- Milyen nehéz a számodra összeegyeztetni a sportot és a tanulást?
- Nekem egyéni tanrendem van, nem kell minden órán részt vennem, hanem csak, ha le tudok menni, akkor. Mivel én Egerbe járok főiskolára, de itt Pesten edzem napi kettőt, így nem kell folyton leutaznom, és csak vizsgázni megyek, így sokkal könnyebb minden.
- 2011-ben vettél részt az első alkalommal Universiade-n. Milyen élményeid vannak?
- Addig én még nem voltam ilyen nagyszabású sporteseményen, ahol tényleg annyi sportoló együtt él, együtt lakunk, együtt megyünk el ebédelni, vacsorázni és ez a közösségi érzés tényleg örök élmény, plusz a megnyitó, a záróünnepség, amelyeknek személyesen a része lehetsz. Ez is olyan pluszt tud adni, ami ha nem is nyersz, de olyan motivációval tölt fel, hogy a továbbiakban biztos, hogy erőt merítesz belőle, hogy még jobban csináld, hogy még előrébb juss.
- Sportágadból kiindulva gondolom már mint ha hazajárnál, úgy utazol Koreába. Mikor indulsz?
- Én elsején utazom, az első kiutazó csapattal.
- Nemrég érkeztél vissza Bakuból az I. Európai Játékokról, az ottani 5. hely után mit vársz magadtól?
- A világbajnokság volt az idei főversenyem, ott harmadik lettem. Utána jött Baku, ami négyszeres szorzóval számít az olimpiai kvalifikációban, most pedig az Universiade, ami kétszeres szorzóval esik latba. Úgyhogy mindenképpen fontos verseny és remélem a legjobbakat, hogy jól is fog sikerülni.
- A világbajnoki legyőződ kinn lesz most az Universiadén?
- Hú, ez egy jó kérdés, nem tudom, nem ismerem a programját. Legtöbbször a krém megjelenik ezeken a nagy összejöveteleken. Örülnék neki, ha találkoznánk, mert fenem a fogam a visszavágásra.