Jerman-Szabó Franciska

- Hangulatában biztos vagyok benne, hogy az Universiade hatalmas élmény lesz számomra.  Ugyanolyan keményen kell erre a versenyre is edzenem, sőt....  Japán részéről például az egyetemi sportolók alkotják a sportág élmezőnyét. Egy judosnak Ázsiába utazni olyan, mint egy hívőnek Mekkába eljutni. Többször voltam már Japánban is versenyezni, illetve edzőtáborozni és minden alkalommal nagyon kitettek magukért a szervezők, így most is sokat várok az eseménytől és úgy gondolom, hogy ezúttal sem fogok csalódni.

- A tavalyi évben több alkalommal is kés alá kellett feküdnöd a sérüléseid miatt. Hogy érzed, mennyire sikerült a kihagyások után újra formába lendülnöd?

- Szeptemberben műtötték a vállam, decemberben pedig a gerincem. A műtétek után egy hosszabb rehabilitáció következett, emiatt az év elején nem is számoltunk az Universiadéval. Azonban a tervezettnél jobban alakult a felépülésem, és ennek köszönhetően részt vettem két versenyen, hogy felmérjük mennyire bírom a terhelést. Mivel jól sikerült a megmérettetés, ezért további eseményekkel bővíthettük a versenynaptáramat. Úgy gondolom, hogy júliusra újra 100%-os állapotban tudok tatamira állni és bízom benne, hogy addig további sérülések nem hátráltatják majd a felkészülésemet.

- Az Universiade méreteit tekintve lassan olimpiai méreteket ér el. Mennyire várod, hogy részt vehess rajta?

- Életem egyik fő vágya volt, hogy egyszer indulhassak az Universiadén. Tavaly a sérüléseim miatt több versenyt is ki kellett hagynom, úgyhogy most nagyon örülök neki, hogy egy ilyen volumenű rendezvényen ott lehetek.

- Az átállás leküzdésére mi a trükköd?

- Általában altató segítségével szoktam az idő eltolódási nehézségeket leküzdeni, mert normális esetben különben hetekre lenne szükségem az átálláshoz.

- Milyen eredménnyel lennél elégedett?

- Mindenképpen éremmel szeretnék hazatérni, de ez persze függ a sorsolásomtól is. Bízom benne, hogy a legjobb formámat tudom majd nyújtani.

Keliger Bernadett

- Aggaszt-e valami az utazás előtt?

- Sokat szoktam fogyasztani. Nem mellékes, hogy egy tengerentúli megmérettetésen egy teljes nap elmegy az utazással, ami semmiképpen sem előnyös. Dél-Koreában szerencsére elegendő időnk lesz az átállásra, ez nyugodtsággal tölt el, mert így a fogyasztással nem kell kapkodni.

- Mit jelent számodra az Universiade?

- Nagyon várom már. 2009-ben indultam az EYOF-on, ahol teljesen magával ragadott a hangulat, rabul ejtett az olimpiai falu légköre. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy mindenképpen szeretnék kijutni egy hasonló eseményre. Tavalyelőtt a vállműtétem sajnos megakadályozott a szereplésben.  A főiskolán most fogok államvizsgázni, ezért a TF-et is elkezdtem, hogy mindenképpen rendelkezzek tanulói jogviszonnyal, ami az indulás egyik feltétele.

- Hogyan tudod összeegyeztetni a tanulást az élsporttal?

- Nem okoz problémát az összehangolás. Az egyik suliban egyéni tanrend szerint haladok, a másikon pedig levelező tagozatra járok.

- Hatan mentek ki a judósok közül, milyen az összhang köztetek?

- Cselgáncsos közegben mindig remek a hangulat, szurkolni fogunk egymásnak, remélem  jó buli lesz!

Szabó Csaba

- Az Universiadéra hogy készülsz?

- Ez az első évem a felnőtt korosztályban, kicsit megterhelő átállni, de igyekszem minél jobban teljesíteni. A mezőny szerintem erős lesz, úgy gondolom az ázsiaiak, főként a hazaiak nagyon ütős csapattal vesznek részt. Személy szerint ez az első főiskolai versenyem, úgyhogy megteszek minden tőlem telhetőt.

- Nem szerepeltél még Európán kívül. Hogyan lehet felkészülni a más számodra még ismeretlen körülményekre?

- Oroszországban már versenyeztem, ahol három óra időeltolódás volt, úgyhogy tudom, nehéz lesz az átállás. Több napba is beletelhet, mire megszokom a különbséget, főleg, hogy Gwnagjuban hét órával vannak előbbre, szóval ez egy újabb kihívás. Várom már, hogy kipróbálhassam magam Európán kívül is.

- Magyarországon nyertél már egyetemi bajnokságot?

- Nem is akárhogyan. A 60kg-ban, a 66kg-ban versenyeztem volna a MEFOB-on, azonban ezekben a súlyokban nem volt induló, úgyhogy a 73kg-osok közé kerültem, és annak ellenére a dobogó tetejére tudtam állni, hogy két súlycsoporttal feljebb kellett judóznom.

- A magyar judo csapat hat főből áll. Milyen a kapcsolatod a többiekkel?

- Az biztos, hogy nagy kaland lesz mindannyiunk számára a koreai túra, jól kijövünk majd.

Vér Gábor

- Milyen speciális módon készülsz az Universiadera?

- Elég sűrű programmal. 29-én jövök haza Bakuból az I. Európai Játékokról és 30-án utazunk el Koreába, tehát sok pihenőm nem lesz. Ez lesz a második főiskolai versenyem. Mindenféleképpen jobb teljesítményt szeretnék nyújtani, mint két évvel ezelőtt. A cél a dobogó.

- Az átállástól tartasz?

- Van mitől félnem, vannak rossz tapasztalataim. Amikor Mongóliában jártunk, az bizony kemény volt. Kimentünk egy vagy két nappal előtte, első éjszaka nem aludtunk semmit, maximum 1-2 órát és utána így kellett versenyezni. Legjobb, ha verseny előtt legalább 3-4 nappal kimegyünk.

- Mire vársz a judo csapatunktól?

- Nem leszünk annyira erősek, mint a kazanyi Universiadén, de azért szerintem tudunk majd meglepetést okozni így is. Mindenféleképpen helyt szeretnék állni és jól szerepelni. Ez is ugyanolyan fontos verseny, mint a többi. Ugyan nem kvalifikációs torna, de azért nagy jelentőséggel bír, és azt gondolom, hogy nem kis dolog kijutni egy Universiadéra.

Köller Milán

-  Milyen mezőnyre számítasz Dél-Koreában?

- Egy-két jó orosz biztos lesz, plusz egy jó pár olyan külföldi versenyző, akik biztos, hogy letették már a névjegyüket Világ Kupákon, vagy más komolyabb versenyen. A tisztes helytállásban reménykedem, ha pontszerző helyet érnek el, már boldog leszek.

- Az olimpia előszobájának is nevezhetjük az Universiadét. Ez biztosan ad neked is plusz motivációt…

- Természetesen. Kint leszünk a magyar csapattal, ráadásul még soha sem éltem át ilyet. Ez lesz az első. Remélem, minél többször lehetőségem lesz még erre és ez egyre jobb eredményeket hoz majd ki belőlem.

R: Milyen a kapcsolatod a többi csapattaggal?

- Szerintem, jó. Igazából Vér Gáborral egyidősek vagyunk, és ugyan egy súlyban nem versenyeztünk még sosem, mert mindig fölöttem volt, de jól ismerjük egymást…mondhatnám lassan vagy 20 éve, de mivel 23 évesek vagyunk, maradjunk a 17 évben.

A hatodik magyar versenyző Gorjanácz Zsolt lesz. Csapatvezető dr. Németh Endre. 

Fotók: Horváth György