- (Cs.P): Kedves Ádám, először is engedd meg, hogy gratuláljak Neked és a magyar vízilabda-válogatott csapatnak, hogy Triesztben kiharcoltátok az idei riói olimpiai kvótát.
- (Cs.P.): Hogy éreztétek magatokat Olaszországban? Mennyire nyomasztotta a csapatot a tét nagysága?
- (D.Á): Köszönöm szépen a gratulációt! Nagyon nagy volt a tét, hiszen kötelező volt a kijutás az olimpiára. De ennek ellenére nagyon jól éreztem magam Olaszországban, jó volt az idő és a hangulat, különösen a Németország elleni negyeddöntő után.
- (Cs.P):Melyik volt a legnehezebb mérkőzés és miért?
- (D.Á):Természetesen a már említett negyeddöntő, hiszen ezen a mérkőzésen múlt az olimpiára való kijutás. Ráadásul amilyen magabiztosan kezdtünk, annyira is kellett összeszedni magunkat a végére, hiszen a németek az utolsó negyed végén csupán 1 gólos lemaradásban voltak. Nagy volt a drukk.
- (Cs.P):Mi a véleményed az olimpiai sorsolásról? Nem féltek a szerb csapattal egy csoportba lenni?
- (D.Á):Nem! Szerintem ez egy nagyon kedvező sorsolás.
- (Cs.P):Köztudott, hogy nyáron édesapa lettél. Hogy megy az „apa szerep”? Mennyi erőt ad, hogy erre az Olimpiára már édesapaként utazol?
- (D.Á):A kislányom nagy erőt és energiát ad ehhez. Imádom Lilivel minden egyes közös pillanatunkat. Ha tehetem, én fürdetetem, és igyekszem a lehető legtöbb időt vele tölteni, főleg a nyári hajrák tekintetében. Összességében úgy érzem, hogy helytállok, és jól megy az „apa szerep”.
- (Cs.P):Hogy tudod ezt a sok szerepet (apa, férj, élsportoló, vízilabda-iskola vezető...) a tanulással összeegyeztetni?
- (D.Á): Az Edutus Főiskola sportolói programjának köszönhetően sikerül az életemet úgy alakítanom, hogy a profi pályafutásom után támaszkodhatok majd a főiskolán megszerzett tudásra. Ha nem is roham-léptekkel, de haladok.
- (Cs.P): Köszönöm szépen, hogy hazaérkezésed után egy nappal szakítottál időt erre a rövid interjúra. Sok sikert kívánok Rióba! Hajrá Magyarok! :)