„Eljátszottam a gondolattal, milyen csapathoz tartoznék, ha megnyerném a második olimpiai aranyamat. Igen, ők azok, akik magyar színekben korábban képesek voltak erre, de ne feledkezzünk meg Viktor Krovopuszkovról és Jean-Francois Lamourról sem, hiszen ők is dupláztak, ami azt jelenti, hogy a magyarok között a harmadik, a világon az ötödik vagyok ebben a sorban, ami természetesen büszkeséggel tölt el. „A sportágunknak rengeteg olimpiai bajnoka van, fontosnak tartom, hogy őrizzük a hagyományokat és emlékezzünk az elődökre.”
Tudtad, hogy Áron nevelőedzője Gerevich Aladár fia, Gerevich György volt?
Nos, a fiatal titánok után nézzük, a nagy „öregeket”
Fuchs Jenő (Budapest, 1882. október 29. – Budapest, 1955. március 14.) négyszeres olimpiai bajnok kardvívó. Apja nyomdász volt, a Pallas nyomda főgépmestere, aki mind a két fiának meg tudta teremteni az egyetemi tanulás lehetőségét. Fuchs jogászként végzett, 1911-ben a Budapesti Tudományegyetemen állam- és jogtudományi doktori oklevelet szerzett.
Dr. Pósta Sándor (Pánd, 1888. szeptember 25. – Budapest, 1952. november 4.) magyar olimpiai bajnok vívó, emellett katona, a Semmelweis Egyetemet szájsebész-fogorvosként fejezte be. Orvosi hivatása mellett sportújságírással, sportkarikatúra rajzolással, festéssel, zeneszerzéssel is foglalkozott. Több nyelven kifogástalanul beszélt, ezért tolmácskodott is. Emellett különböző színdarabokban is szerepelt. Egy ideig a Magyar Köztársaság Egészségügyi népbiztos helyettese volt.
vitéz Tersztyánszky Ödön (Csákvár, 1890. március 6. – Budapest, 1929. június 21.) kard- és tőrvívó, a MAC versenyzője, kétszeres olimpia bajnok (1928. Amszterdam), olimpia, bronz- és ezüstérmes (1924. Párizs), Európa-bajnoki harmadik helyezett és tizennégyszeres magyar bajnok kard- és tőrvívásban, honvéd ezredes. Az I. Világháborúban, egy szökése során a jobb keze súlyosan megsérült, ezt követően tanult meg bal kézzel vívni. 1929-ben súlyos motorbalesetet szenvedett Solymáron, sérüléseibe néhány napon belül belehalt.
Jekelfalussy Piller György, (Eger, 1899. június 19. – San Francisco, 1960. szeptember 6.) kétszeres olimpiai bajnok magyar vívó, edző. Piller György a Ludovika Akadémián 1918-ban végzett honvédtisztként. Vívóstílusa új fejezetet nyitott a magyar kardvívás történetében. Technikáját folyton változtatta, az alkalmazott stílust mindig az ellenféltől tette függővé, ezért vívása kiismerhetetlen volt. 1933-tól a magyar válogatott szövetségi kapitánya lett, de 1934-ig még versenyzőként is szerepelt. Az 1956. évi Melbourne-i olimpiáról nem tért haza. Súlyos, gyógyíthatatlan betegen az Egyesült Államokban telepedett le, ahol megoperáltatta magát. Ezután vívóedzőként dolgozott 1960-ban bekövetkezett haláláig.
Kabos Endre, 1908-ig Katz vezetéknéven (Nagyvárad, 1906. november 5. – Budapest, 1944. november 4.) háromszoros olimpiai bajnok magyar vívó. Banktisztviselőként 1926-tól a VAC (Vívó és Atlétikai Club), majd 1930-tól a Tisza István Vívó Club balkezes vívója volt. 1934-ben az Egyesült Izzó főtisztviselője lett és sportpályafutását az UTE (Újpesti Torna Egylet) vívójaként folytatta. Kardvívásban és párbajtőrvívásban egyaránt versenyzett, de nemzetközi szintű eredményeit kardvívásban érte el. Zsidó származása miatt behívták munkaszolgálatosnak, és az őket szállító teherautó 1944. november 4-én éppen a Margit-hídon volt, amikor az felrobbant. 37 éves volt.
Gerevich Aladár (Jászberény, 1910. március 16.– Budapest, 1991. május 14.) hétszeres olimpiai aranyérmes, harmincnégyszeres magyar bajnok vívó, a MAC versenyzője. Felesége: Gerevichné Bogáti-Bogen Erna olimpiai bronzérmes (1932) tőrvívó. Fiai: Gerevich Pál csapatban kétszeres olimpiai bronzérmes (1972, 1980) kardvívó, vívóedző és Gerevich György kardvívó, vívóedző. A BME-n diplomázott, és banktisztviselőként az MNB-nél dolgozott. Hallatlan saját eredményei mellett a nevelésben is kiemelkedő volt, tanítványai rajongtak érte. 1988-ban megkapta a NOB Olimpiai Érdemrend ezüst fokozatát. 1989-ben a MOB tagja lett.
Kovács Pál Ádám (Debrecen, 1912. július 17. – Budapest, 1995. július 8.) hatszoros olimpiai bajnok vívó, sportvezető, honvédtiszt, Kovács Attila és Kovács Tamás világbajnok vívók apja. 1929-től a BBTE (Budapesti Budai Torna Egylet), 1931-től a Ludovika Akadémia SE, 1935-től a Honvéd Tiszti Vívó Klub), 1945-től a Ganz Vasas, majd 1954-től a Budapesti Vasas vívója volt. 1933-tól kezdődően huszonhét éven keresztül szerepelt a magyar válogatottban. Kard- és párbajtőrvívásban is versenyzett, de kardvívásban vált világhírűvé. Felsőfokú tanulmányait 1930-ban a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen kezdte, majd 1931-ben a Ludovika Akadémia mérnök tiszti hallgatója lett. 1935-ben honvéd hadnaggyá avatták. A második világháború végén két évet hadifogságban töltött, majd hazatérése után leszerelt, és a Ganz-Mávag tervezőmérnöke lett. Visszavonulása után a Magyar Vívószövetség alelnöke, 1963-tól 1968-ig elnöke lett. Röviddel halála előtt nyugalmazott dandártábornoki kinevezést kapott.
Kárpáti Rudolf (Budapest, 1920. július 17. – Budapest, 1999. február 1.) hatszoros olimpiai bajnok kardvívó, versenybíró, sportvezető, katonatiszt. Magyarország történetének egyik legeredményesebb, legsikeresebb sportolója. Vívását kimagasló technikai felkészültség, magasfokú taktikai érettség és rendkívüli tempóérzék jellemezte, amely nyilvánvaló muzikalitásának egyenes következménye volt. A BBTE, a Vasas, majd a Budapesti Honvéd versenyzője. Főiskolai Vb-n két aranyérmet nyert. 1942-ben Zeneakadémiát végzett, majd beiratkozott a Pázmány Péter Tudomány Egyetemre, ahol zene és irodalom-történet szakon szerzett diplomát. Így lett zenetörténész. 1961-től 1991-ig volt a Magyar Vívó-szövetség elnökségi tagja. 1991-ben a megalakuló Halhatatlanok Klubja tagjává és 1. elnökévé választották, melyet 1994-ig töltött be. 1993-tól a Magyar Olimpiai Bajnokok Klubjának tagja és tiszteletbeli elnöke. A Magyar Olimpiai Akadémia Tanácsának tagja
Pézsa Tibor (Esztergom, 1935. november 15. –) magyar vívó, olimpiai és világbajnok, minden idők egyik legsikeresebb ma is élő magyar vívója, nyugállományú ezredes. Nevét viseli az esztergomi Prímás-szigeti sportcsarnok. 1957-től a Bp. Honvéd versenyzője volt. 1957-ben az Universiaden csapatban aranyérmet szerzett, amit kettő és négy év múlva megismételt. 1973-ban visszavonult a versenysporttól. 1973 óta foglalkozik az edzősködéssel. 1972 és 1985 között a BHSE vívószakosztályának vezetője volt. 1978 és 1982 között a kard válogatott szakág vezetője volt. 1989-ben lett a Bp. Honvéd szaktanácsadója. 2005 óta a BSE keretein belül vezeti a Pézsa Tibor Vívóakadémiát, amely az utánpótlással foglalkozik. 2014. október 1-jétől irányítja a női kardválogatott munkáját.
Szabó Bence (Budapest, 1962. június 13. –) kétszeres olimpiai bajnok magyar kardvívó, edző, sportvezető. 1974-ben kezdte el a vívást az Újpesti Dózsában.Egyetemi sporteredményei: XII. Nyári Universiade (1983) egyéni 4., csapat 3. hely, XIII. Nyári Universiade (1985) kard-csapat 5. hely, XIV. Nyári Universiade (1987) kard-csapat 1. hely, egyéni kard UNIV bajnoki cím, XV. Nyári Universiade (1989) kard-csapat ezüst, egyéni arany érem. Még aktív vívóként, 1987-ben végezte el a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolát. 2007 júniusában a venezuelai vívóválogatott technikai igazgatójává nevezték ki. Később a Vasas edzője volt. 2011 márciusában a MOB sportigazgatója lett. 2012 októberében a MOB főtitkárának választották meg.