A 30 éves magyar klasszis 51.14 másodperces idővel csapott célba, csakúgy mint a szám háromszoros címvédője, az amerikai Michael Phelps, illetve a világbajnok dél-afrikai Chad Le Clos. A számot a szingapúri Joseph Schooling nyerte 50.39 másodperces olimpiai csúccsal.
Cseh 200 méter pillangón a szám világbajnokaként és idei ranglistavezetőjeként csak hetedik lett, így – ahogyan saját maga fogalmazott – rendkívül mélyről kellett visszajönnie és 100 méteren a negyedik idővel verekedte be magát a döntőbe.
A rajtot viszonylag jól kapta el, negyediknek fordult, majd hatalmas hajrába kezdett, s ugyan látszódott, hogy a győzelemre már nem lehet esélye, de az éremszerzésre igen, végül elképesztő izgalmak közepette második lett.
“Nagyon örülök, hogy összejött az ezüstérem. A szingapúri nagyon jó volt, tekintélyt parancsoló időt úszott. Az olimpia előtt reménykedtem, hogy én is tudok ennyit, sajnos nem jött össze, de az ezüst is fantasztikus” – mondta az M4 Sportnak Cseh László. Hozzátette: nagyon különleges, hogy éppen Phelps, Le Clos és ő lett holtversenyben második. “Örülök, hogy velük osztozhatok ezen a pozíción, bár persze jobb lenne, ha egyedül állnék a második helyen” – mondta.
Eredmények: férfi 100 m pillangó
1. Joseph Schooling (Szingapúr) 50.39 mp
2.CSEH LÁSZLÓ
Michael Phelps (Egyesült Államok)
Chad Le Clos (Dél-afrikai Köztársaság) 51.14-51.14
Az immáron négyszeres olimpiai ezüstérmes úszó az MTI-nek elmondta, örülök ennek az ezüstéremnek, főleg így, hogy hárman osztoznak a dobogó ezüstös fokán. Sajnálja, hogy az arany nem lett meg, de ahhoz nem volt elég gyors. “A kezdésemben még maradtak tizedek, szerencsére a második fele azért megy. Örülök, hogy egy ilyen kétszáz után egy ezüstöt azért sikerült összehoznom. Ez jót tesz a lelkemnek” – utalt arra, hogy a hosszabbik távon világbajnoki címvédőként csak hetedik helyen végzett. Hozzátette ugyanakkor, sajnálja, hogy nem lett meg az aranyérem: “Úgy jöttünk ki, hogy én úgy éreztem, meglehet. De hát ezért vagyunk emberek, hibázunk és nem ismerünk fel dolgokat. Ha jövőre lenne még egy olimpia, már biztosan nem követném el ezeket a hibákat”.
Később kifejtette: amellett, hogy a rajtja nem jó, dolgozni kell még a technikáján is, mert mint kiderült, az “nem acélos”. Fejben pedig úgy kell valamit összeszedni, hogy ha egy zongora esik a fejemre, az se viseljen meg. Nagyon meg kell edzeni ezt a fejet is” – folytatta Cseh, aki hangsúlyozta, hiába ért el kiemelkedő eredményeket a tavalyi világbajnokságon, meg az összes többi versenyen, egy olimpia azért más. “Kár, hogy így harminc-harmincegy éves korom körül derülnek ki újabb dolgok, amiket ki kellene javítani, de az benne a jó, hogy így még mindig találhatok motivációt”.
A döntőre visszatérve, Cseh László elmondta, a többieket nem nagyon látta, csak azt tudta, hogy a második ötvenen menni kell. Remélte, hogy az első ötvenben volt annyi, hogy esetleg az élen lehet, de számít arra, majd visszanézve látni fogja, hogy ez azért közel sem volt így.
A kérdésre, hogy miként sikerült túltennie a 200 méteres szereplése miatti csalódáson, így válaszolt: “Először is sokat voltam a szobámban, egyedül, kicsit befordulva a sarokba. De a nap második felére ez kicsit átfordult, mert tudtam, hogy a hazafelé tartó gépet lekéstem, úgyhogy innentől kezdve már csak versenyezni lehet. Azzal tisztában voltam, hogy akármilyen szörnyűség történt velem, nem fogok megfutamodni, mert az nem én lennék, azt örök életemre bánnám.” A folytatásról úgy fogalmazott: “majd meglátjuk, négy év múlva hol leszek, mit csinálok, hogy tévén nézem-e vagy esetleg a medence partján”. A közelebbi jövőt illetően viszont konkrétabb volt, azt mondta, szeretne jövőre, Budapesten úgy versenyezni, hogy a hazai közönség ne nyomassza, hanem a szurkolástól inkább szétfeszítse az erő.
Talán a káprázatos befutót is túlszárnyalták az eredményhirdetés megható pillanatai, amikor a három korszakos zseni egymás kezét fogva lép fel a dobogó második fokára.