A napot kosárlabdázóink nyitották a 18 ezres nagycsarnokban, és végre megszerezték első győzelmüket. Miután az első dobások jól sikerültek, mindjárt önbizalommal kezdtek játszani a mieink, és szép fokozatosan elhúztak az új-zélandiak ellen. Pedig vetélytársunk a meccs előtt eljárta a hagyományos harci táncot, a hakát, de ettől nem igazán rettentek meg a magyarok. A második negyed közepére már 15 pontra hízott a különbség, így olykor a játék színezése is belefért – bár az is mindenképp a csapat javára szól, hogy még a negyedik negyedben, közte harmincnál sem kezdtek egyénieskedni a játékosok, ígyekeztek kijátszani helyzetig a támadásokat. Végül mindenki pályára került, mindenki dobott pontot (Kovács Péter 23 pontját illik kiemelni, korántsem mellesleg), a vége 90-56 lett, így a 17-20. helyért küzdhet tovább a válogatott.
„Ma sikerült elérni azt, amit eddig nem, hogy egyszerre hatan-nyolcan nyújtsanak jó teljesítményt – értékelte a történteket Kmézics Zorán. – Látszik, hogy az elmúlt mérkőzéseken mindenki kezdte megérezni a ritmust, hiszen ne feledjük, ezek a játékosok nem nagyon vannak a pályán a klubszezonban. Mondjuk úgy, végre belejönnek a fiúk. Az már a bemelegítésnél látszott, hogy az új-zélandiak kicsit lassúak, így könnyebb volt felgyorsítani a tempót. Jó ritmusban játszottunk, és talán az is látszott, hogy tegnap kondiztunk egy kicsit, tónusa lett az izmoknak, így jobban jöttek a dobások.“
Reményeket leginkább az atléták szereplése iránt tápláltunk, és Baji Balázs elődöntős futása után nőtt az optimizmus (110 gáton), hiszen úgy lett második a futamában és negyedik összesítésben, hogy az első hat gátat lerúgta. „Van még ebben a futásban“ – reménykedett Szalma László csapatvezető, ám két órával később, a fináléban nem tudta megismételni teljesítményét az ifjú gátas, és végül hatodik lett. Ami persze dicséretes, ám ahogy a kijárat felé ballagott, látszott rajta, többet akart kihozni ebből a viadalból. Ugyanez állt Márton Anitára, akit egyéni rekordja alapján a dobogó közelébe vártunk – két kör után még harmadik volt, csakhogy ezt követően mindannyiszor 17 méternél csapódott be a súlygolyó, miközben a többi vetélytárs tudott javítani, így az utolsó sorozat után a hetedik helyre csúszott vissza.
Elkezdődtek az aerobik és a ritmikus gimnasztika versenyei is, egyelőre kiugróbb produkció nélkül: rg-ben a pontszerzés ugyan biztos, hiszen csak négy csapat indul, de az első nap után látszik, az orosz-japán-kínai hármas közelébe kerülni nem igazán van esély.
A nap zárásaként vízilabdázóink szálltak vízben a franciák ellen: a tét voltaképpen statisztikai jellegű volt, avagy magyar válogatott az elmúlt több mint száz évben soha nem végzett „kétszámjegyű“ helyezéssel semmilyen versenyen, még a legszörnyebben sikerült eseményeken (1986-os madridi vb, 1989-es bonni Eb) is legalább a 9. helyen zárt a csapat. Nos, most efelé tett egy újabb lépést Székely Bulcsú gárdája, hiszen kemény csatában kerekedett felül a gallokon (12-10), nem utolsósorban annak köszönhetően, hogy az U20-asok közül a két húzóember, Bátori Bence és Vámos Márton végre önmagához méltón játszott (3-3 gól). Így sikerült legyőzni azt az együttest, amely egyébként a nyitányon még megverte a szerb csapatot.
Végül az Universiade egyik legnagyobb meglepetéséről: a férfi kosártornán a litván válogatott egészen elképesztő produkciót nyújva, óriásit harcolva legyőzte (76-74) a negyeddöntőben az amerikai válogatottat!