Pedig a csoportban nem ő, hanem Peterdi András volt a legjobb, első helyen lépett a legjobb 128 közé, Losonczy Dávid a második, Szényi a harmadik, Hanczvikkel Márk pedig az ötödik helyen végzett. A következő körben egyedül Hanczvikkel vívott – a többiek rögtön a legjobb 64 közé kerültek –, de 15–2-vel simán továbblépett, akkor azonban jött Benjamin Steffen, a magyarok veszte. A német ugyanis nemcsak Hanczvikkel, hanem egy fordulóval később Losonczy versenyének is véget vetett, viszont Peterdi és Szényi győzött közben. A negyeddöntőre azonban már csak Szényi maradt állva, de ő parádézott. Egészen az elődöntőig menetelt, ám ott Paolo Pizzo megverte. Vigaszdíj gyanánt egy bronzérmet tehetett el, mivel a 3. helyért nem kell külön vívni, az elődöntő két vesztese automatikusan bronzérmes lett. Szényi az érmen kívül a faluba érve a többi magyar sportoló tapsviharát is kiérdemelte, a vezérkar pedig egyenként fogott vele kezet.
A nap csúcspontján kívül voltak még biztató események: a férfi asztalitenisz csapat laza 3–0-lal nyitott a csoportkörben Ausztrália ellen, Hetrovics Marcell és Hídvégi Vid az összetett, Berki Krisztián a lólengés szerenkénti döntőjébe jutott be a férfi tornászok közül és nyert mindhárom pályára lépő csapatunk, a férfi és a női vízilabda-, illetve a női kosárlabda- is.
A tenisz, a taekwondó és vívásban a női párbajtőr egyéni már felemás eredményekkel zárult, de egy érmünk akkor is van már!