Pedig a Gáll Csaba, Hamar Balázs, Gémesi Csanád alkotta együttes – az indonéziaiak legyőzése után – végig pariban volt Ázsia legjobbjaival, a koreaiakkal. Azok után, hogy fordított 11:15-ről, a hetedik csörte után még vezetett is (35:34), és még az utolsó előtt is csupán egytusos hátrányban volt (39:40), ám a zárófelvonásban Gáll nem bírt az egyéni viadal ezüstérmesével, Gu Bon Dzsillel (42:45). Kardozóink becsületére legyen mondva, a következő két összecsapáson nem lankadt a koncentrációjuk, és végül az ötödik helyen zártak.

Nem is titokban reméltünk érmet a tornacsarnokban Hidvégi Vidtől, akinek ráadásul még kínai vetélytársa sem volt a lólengés fináléjában (és ezúttal Berki Krisztiánnal sem kellett „meccselnie“, mint legutóbb Belgrádban), ám a négy esztendeje egyszer már érmet nyerő ifjú klasszis nem tudott ismételni: a gyakorlat harmadánál megbillent, leesett a szerről, így sajnos nyolcadikként zárt – akárcsak a gyűrű fináléjába jutott Vlacsil Attila.

Konkrétan millimétereken jutott Szedlár János nyolc közé jutása az íjászok mezőnyében, hiszen 137-136-ra veszített indiai vetélytársával szemben – egyetlen körrel kellett volna többet elérnie a folytatáshoz. Az atléták bemutatkozása jobban sikerült, Deák Nagy Marcell 400-on, Kaptur Éva 100 méteren jutott tovább, ugyanakkor újfent nem termett babér a dzsúdósoknak, és az úszóknak sem sikerült kiharcolniuk az esti döntőbe kerülést.

A nap zárásaként a súlyemelő-csarnokban lépett dobogóra Baranyai János, akivel kapcsolatban mindenkinek a pekingi olimpián elszenvedett horrorisztikus sérülés ugrik be (szinte napra pontosan három éve, 2008. augusztus 13-án történt az eset). Nos, az azóta tökéletesen rendbejött, kiváló emelő szépen versenyezve tért vissza Kínába: mind a hatszor érvényes kísérletet bemutatva a hetedik helyen végzett, csupán egyetlen kilóval maradva el a hatodik helyezettől.