A megnyitó előtt tartott sajtótájékoztatón a frissiben megválasztott elnök, Claude-Louis Gallien kiemelte, hogy a 2001-es pekingi és a 2009-es harbini (téli) Universiade után a mostani lesz ebben az évezredben a harmadik egyetemi és főiskolai világtalálkozó, amelynek Kína a házigazdája, „és mindenkit biztosíthatok afelől, hogy újra igen látványos eseményben lesz részünk.“

A számok máris imponálóak, hiszen Shenzhenben összesen 60 helyszín (41 a versenyeknek, 19 további az edzéseknek) várja a 11 310 résztvevőt, akik 143 országból érkeztek. Minthogy 11 sportággal bővítették a programot, 24 szakág legjobbjai vetekedhetnek csaknem 300 aranyéremért – azaz, ahogy Kínában lenni szokott, minden téren rekorddöntést regisztrálhatunk.

A magyar sportolók közül egyébként a vízilabdázók már túlvannak a bemutatkozáson, ami – mitagadás – nem úgy sikerült, hogy elképzeltük: az U20-as csapatra épülő együttes 13-10-es vereséget szenvedett a japánoktól, akik a felnőttválogatottjukkal érkeztek. A mérkőzés az első félidőben dőlt el, amikor ellenfelünk 9-4-re elhúzott – ezután hiába kapaszkodott vissza hősiesen a magyar válogatott 10-9-ig, mindez túl sok energiát vitt el, és a meccs utolsó két találatát a japánok érték el.

Székely Bulcsú szövetségi kapitány a mérkőzés után kijelentette: „Most az a feladatunk, hogy mindenki rendezze magát. Azt kértem a fiúktól, hogy beszéljék ki magukból ezt a meccset. Holnap megpróbálom frissíteni őket és a gondolatokat távol hajtani ettől a vereségtől. És hát a sportember attól sportember, hogy a padlóról is feláll, aki bajnok akar lenni, annak ilyen pofon után is fel kell állnia és tovább kell mennie. Egyértelműen az a cél, hogy felálljunk és emelt fővel abszolváljuk a továbbiakat.“