A vonulás ugyan nem a csarnokban, de mégiscsak meglett: a faluból 71.-ként indulhatott el Magyarország a Beogradska Arena felé, Tóth Márton vízilabdázó vezetésével: ő vitte a zászlónkat. A másfél kilométeres út közben a helyi lakosok álltak sorfalat az út két oldalán, kisgyerekek sikongatva futottak be a sportolók által lobogtatott kis zászlókért, a mieink is nem egy gyerkőcnek szereztek boldog pillanatot a lobogó átnyújtásával. Két apróság emelendő ki a sok százból: egyikül már sírásra görbült szájjal fordult vissza családja felé, mivel nem kapott zászlót egyik korábbi csapattól sem, de tőlünk igen, míg a túloldalon egy mankókkal bicegő kissrác lett gazdagabb piros-fehér-zászlóval.

A csarnokban aztán a csapat megkapta a két szendvicsből, egy-egy csokiból és banánból álló hidegélelem-csomagokat, amit el is fogyasztott a kezdésig: a női focicsapat délutáni edzése miatt később érkezett, de nekik is összeadtuk a kellő mennyiséget a megmaradt szendvicsekből. 

A megnyitó eleje mind a 145 részvevő nemzet zászlójának bevonulásával zajlott, a nagy-nagy éljenzésbe csak az Egyesült Államok, Horvátország és Izrael lobogójának megjelenésekor vegyült füttyszó a buta politika miatt.

Bozsidar Djelics, a szervezőbizottság elnöke, illetve George E. Killian, a FISU elnöke beszéde után Mirko Cvetkovics szerb miniszterelnök és Borisz Tadics államelnök hivatalos megnyitója következett, mielőtt a show tényleg elstartolt volna. A legmodernebb grafikai technológiára épített műsor mottója a „Logika és test” volt: a különböző számítógépes látványelemekkel elővarázsolt sportfelületeken szinte az összes sportágat megjelenítették a művészek. Még a Föld védelmére is felhívták a figyelmet, amikor a zöldben úszó küzdőtérre a lelátóról száguldottak le biciklisek a káros gázok kibocsátásnak visszaszorítására buzdítva. 

Az universiade lángját végül Nikola Tesla, 1881-82-ben Budapesten élő szerb feltaláló, fizikus, villamosmérnök elektromos eszköze által gyújtották meg.