Neves edzők kezei között sportolt. Diákkorában Sárosi Imre úszó- és Laky Károly vízilabdaedző irányításával országos ifjúsági bajnok és korosztályos csúcstartó, az ifjúsági vízilabda-válogatott tagja. A TF-en testnevelő tanári, úszó szakedzői és sportszervezői oklevelet szerzett. 1958-ban egy újpesti bőripari tanintézetben kezdte tanári pályafutását. 1960-tól a Fejér megyei Soponyai Gyermekváros nevelője volt, majd 1962-től 1977-ig Székesfehérváron tanított, nevelősködött és edzősködött. Az utolsó három évben a Fejér Megyei Tanács Művelődési Osztályán a testnevelés és a sport főelőadójaként szervezte a megye iskolai testnevelését és sportját.

1978-tól az Oktatási Minisztérium Testnevelési és Sport Önálló Osztályának helyettes vezetője, néhány hónappal később a vezetője lett. Ebben a tisztségében a miniszter tanácsadó testületének, a Magyar Diáksport Tanácsnak főtitkára volt. (Ez a testület volt a FISU magyar tagszervezete 1974 és 1987 között.)

Állami vezetőként közel egy évtizedig az alsó-, a közép- és a felsőfokú iskolai testnevelés, illetve a diáksport minisztériumi felelőse. Nevéhez fűződik a hallgatói sí táborok, az oktatói vízi táborok minisztériumi támogatása, a hallgatónkénti sportra fordítható fejkvóta rendszeresítése, valamint az 1984. évi balatonfüredi II. Országos Felsőoktatási Testi Nevelési Konferencia megrendezése. Egyik főszervezője volt az 1991-ben Budapesten rendezett II. Testnevelési Kongresszusnak.

1979 és 1987 között két ciklusban a FISU Számvizsgáló Bizottsága tagjává választották.

1987-től tizenkét éven keresztül a FISU Ellenőrző Bizottságának (CIC) tagjaként a nyári és a téli Universiadékon, illetve a sportági főiskolai világbajnokságokon ellenőrizte a sportolók és kísérőik részvételi jogosultságát a FISU szabályai szerint.

Huszonnégy éven keresztül tagja volt az Universiadén való magyar részvételt megszervező munkacsoportnak és a FISU ellenőrző bizottsági megbízatásának kezdetéig egyik vezetője volt magyar sportdelegációnak. Utolsó alkalommal 2001-ben, Pekingben volt a magyar csapatiroda vezetője.

Szívügye volt az egyetemi sport. Évekig segítette a MEFS iroda munkáját. Műveltsége, intelligenciája, higgadt mértéktartása megbecsült, szeretett kollégává, barátunkká tette.

A 100 éves Centenáriumi ünnepségen már nem lehetett jelen, de büszke volt sikerünkre, örömükben osztozott.

Személye örökre beíródik a Magyar Egyetemi-Főiskolai Sport „nagy történelemkönyvébe”.