És akkor az eredmények:
Rédli András az első helyet szerezte meg a férfi párbajtőrvívók között. Ahogy általában, ezúttal is igen népes volt a fegyvernem mezőnye: 70-en indultak a világ minden tájáról, és a 23 éves fiatalembert az egyes csoportba sorsolták, és az egyes pástra szólították. Többek közt azzal a Videirával került össze, aki második az aktuális világranglistán Boczkó Gábor mögött, de jellemző a mezőny keménységére, hogy itt volt az orosz Advejev is, a legutóbbi felnőtt Európa-bajnokság bronzérmese. Viszonylag erős csoport volt tehát, mégis mindössze egyetlen vereséggel abszolválta a későbbi győztes, aki 6-1-es mérlegének köszönhetően az ötös kiemelési számmal került fel a főtáblára. Ez azt jelentette, hogy a legjobb 32 közé jutásért nem kellett vívnia, hanem automatikusan továbbjutott, aztán egy kínai versenyzőt vert meg óriási küzdelemben 9-7-re. A 16 között az ukrán Medvedev volt az ellenféle, akinél meglepő magabiztossággal, egy laza 15-4-gyel bizonyult jobbnak, majd következett egy koreai - immár az elődöntőért. A végeredmény 13-8 lett ide, így immár biztossá vált a részvétele az esti fináléban. Az aranycsatáért Kazahsztán reprezentánsát sikerült legyőzni 15-13-ra, majd következhetett az utolsó fellépés a himnuszok helyett az első helyezetteknek eljátszandó Gaudeamus Igiturért, és a kínai Dong elleni 14-12 azt jelentette, hogy ez a magyar fiúnak szólt. Az újdonsült Universiade-bajnok eképp értékelt: "Természetesen mint bármelyik másik társam a magyar válogatottban, győzni jöttem ki, de természetesen előzőleg megelégedtem volna egy pontszerző hellyel is, tehát a nyolcba kerülést már elfogadtam volna. Azt kell, hogy mondjam, taktikusan vívtam, és mentálisan nagyon összeszedtem magam erre a versenyre: koncentrált voltam, és tulajdonképpen ennek köszönhetem a győzelmemet, aminek nagyon-nagyon örülök. Az volt a jellemző a mai vívásomra, amit még nem vettem észre magamon sosem, hogy megalkuvást nem tűrően versenyeztem: nem volt pardon. Ezt talán először tudom elmondani magamról, de remélem, a jövőben így folytatom, és a csapatra is hasonló ambíciókkal készülök. Szeretnék onnan is érmet, lehetőleg a legfényesebbet. Szeretném megköszönni mindenkinek a segítségét, a csapattársaim nélkül, akik szurkoltak, Udvarhelyi Gábor nélkül, aki felkészített, dr. Téglássy György nélkül, aki szintén sokat segített, ez nem jött volna létre. Értük is vívtam, és evés közben jött meg az étvágy, teljesen felszabadultam a végére, nem zavart a főpást, a sok néző, azt gondolom, mentálisam vertem meg mindenkit."
Nagy Zsófia negyedik lett a légpuska 40-esek között, mégsem lehetett maradéktalanul elégedett, mert az egyik legnagyobb ellenfele szabálytalan fegyverrel versenyzett. És ezért csak figyelmeztették, de ki nem zárták a kínai riválist, aki pedig olyasfajta könnyítéseket használt, amik nem lehettek véletlenek. A versenybírók nem álltak tehát a helyzet magaslatán - vagy csak nem akartak ott állni, egyfajta ázsiai szolidaritást képviselve, mert hiába óvtak a magyarok, majd mentek el a lehető legfelsőbb szintig, nem változtattak a végeredményen. A meg nem engedett eszközök használata megtorlatlan maradt, így a döntőbe harmadikként bekerülő korábbi junior Európa-bajnokunk lemaradt az éremről. Azért azt is hozzá kell tenni, hogy a verseny végső szakaszában már nem ment neki annyira jól a lövés, mint korábban.
Hetrovics Marcell tornász ugyancsak egy negyedik helyezéssel gyarapította pontjaink számát az egyéni összetett döntőjében, de ez megint kellemes meglepetés, mert "csupán" a hetedik helyen került be a fináléba. Ott aztán még jobban ment neki, de még nincs vége a még csak a 22. életévében járó reménység szereplésének, és remélhetőleg remeklésének sem. Vasárnap ugyanis két számban is érdekelt a szerenkénti döntőkben, és - különösen gyűrűn - már nagyon kijárna neki egy dobogós helyezés, amiről azért nyilván nyújtón sem tesz le.
Kerecsényi Fodor Georgina megtette, amit megkövetelt a haza: bejutott a legjobb nyolc közé a női kardozók között, ahol egyetlen magyarként indult. Végül nyolcadikként végzett, amivel 27 vetélytársát utasította maga mögé a Semmelweis Egyetem 22 esztendős hallgatója.
Financsek Gábor következik a sorban, mert a pécsi versenyző B-döntős másodikként a tizedik helyet harcolta ki magának a 100 méteres mellúszás 45 fős mezőnyében. Dicséret illeti azért is, mert az idején (1:02.26) és a helyezésén is javított a délelőttihez (1:02.59, 11.) képest.
Férfi 3X40 összetettes csapatunk egy tizedik hellyel öregbítette a magyar sportlövők hírét a világban, a puskások érdemeiből azonban levon, hogy ehhez csak két országot kellett maguk mögé utasítaniuk. Egyéniben az 55 induló között az 1125 kört elérő Veres Ádám 32., az 1122 kört teljesítő Herczegh Szabolcs 36., míg a mindössze 1098 körig jutó Somogyi Péter a 49. pozícióra "lőtte be" magát. Ebből (össze)adódóan a csapat összteljesítménye 3345 kör volt.
Czingli László tornász is bekerült az egyéni összetett fináléjába, és ő is előbbre lépett ahhoz képest, hogy pénteken a 13. helyen kvalifikálta magát, mert 11. lett 85.350 ponttal. Mivel ő nem jutott be szerenkénti döntőbe, számára ez volt a 24. nyári Universiade utolsó mozzanata.
Lipcsei Krisztina úszó 400 gyorson a 11. helyet szerezte meg azok után, hogy egy nappal korábban 100 pillangón a 23. volt. A B-döntőben egyébként ő is javított az idején és a pozícióján, mert délelőtt csak a 12. volt, és akkor 4:18.73-at úszott. Délután 4:17.35-öt.
Teveli Petra 12. lett félmaratonon, de lehetett volna jobb is, ha jobb az időjárás, ám a párás levegő, és a már reggel is hatalmas hőség nem az európai hosszútávfutóknak kedvezett. Az utolsó Universiadéján részt vevő atlétanő hat ellenfelet előzött meg 1:22:56 órás idejével.
Nagy Péter egyike volt szombaton azon négy úszónknak, aki "túlélte" a délelőtti selejtezőt. És annak a háromnak, aki még javítani is tudott, mert a 16.-ról a 14. helyre előre lépve, 2:03.63-as idejéből 48 századot lefaragva jobban teljesített akkor, amikor jobban kellett.
Reményi Diána 200 mellen ezzel szemben rosszabbat ment a verseny második szakaszában, mint a csak a kvalifikációról szóló elsőben: ottani 15. helyéből és 2:33.39-es idejéből 16. helyezés és 2:34.03 lett a B-döntőben, ahol értelemszerűen utolsóként csapott célba.
Minczér Albert a 3000 méteres akadályfutásban sajnos lemaradt a döntőről: 8:57.07-es ideje csak a 19. helyre bizonyult elegendőnek a 29 induló között. A leglassabb továbbjutó 8:45.70-et futott, ami jobb, mint a magyar atléta 8:45.82-es egyéni csúcsa, tehát felül kellett volna múlnia önmagát. Nem sikerült, ezzel viszont neki már be is fejeződtek az idei játékok.
Pádár Tamás a 21. lett a férfi párbajtőrvívók számunkra lehető legjobb véget érő viadalában, amivel 49 ellenlábasát utasította maga mögé, vagyis a mezőny több, mint kétharmadát. Tehát semmiképp sem lebecsülendő a teljesítmény, és csapatban még egyszer nekidurálhatja magát.
Rudolf Roland úszó szombaton két számban is szerepelt, de egyikben sem jutott tovább a délutáni döntőkbe: 50 háton a 22. helyet csípte meg 26.91 másodperccel, míg 100 gyorson az 53. pozíció lett az övé 52.89-cel. Vasárnap megint megméreti magát - ezúttal 100 háton.
Babos Rita szombaton magasat ugrott, de sajnos nem sok sikerrel. Nem érezte magát túl jól, így a 170 centit is csak másodikra ugrotta a selejtezőben, a radikális emelést követő 180-on pedig kiesett. Ami azt jelenti, hogy a versenyből is kiesett, sajnos holtversenyes utolsóként.
Takács Dávidnak nem volt szerencséje a férfi 800 méteres síkfutásban: borzasztóan erős előfutamba került, aminek a megnyeréséhez 1:44.60 perc kellett. Ő 1:50.25-öt ért el, mert a végére elfáradt a nagy iramban, és hatodikként ért célba. Helyezéssel hárman jutottak tovább, valamint a három legjobb idő - a leggyengébb közülük 1:48.83 volt. Így végül a 28. lett.
Takács Krisztián az egyik legnépszerűbb úszószámban, a 100 gyorson indult szombaton, és 74 induló közül a 35. legjobb időt érte el 51.38 másodperccel. Nem kell szégyenkeznie.
Somfai Péter esetében kijelenthetjük: nem sikerült neki az egyéni verseny a férfi párbajtőrvívók között. A 62. helyezésével mindössze nyolc riválisnál bizonyult jobbnak.
Kazi Tamás okosan futott férfi 800 méteren, és továbbjutott az első körből: 1:50.10-es ideje nem eget rengető, de pont elegendő - volt a futamharmadik helyhez. Úgy is fogalmazhatunk tehát, hogy jól osztotta be az erejét a következő körre, ahol 24-en csatáznak majd a döntőért.
Tatár Borisz igazán jó napot zárt: a Debrecenben tanuló teniszező egyesben és vegyes párosban, a betegségéből lassacskán lábadozó Antunovic Dunja oldalán is simán továbbjutott. Sőt, a lehető legsimábban: mindkét meccsnek ugyanis 6:0, 6:0 lett a vége, ami jól jelzi a sportág universiadés mezőnyének tudásszintjében fellelhető szakadékokat.
Férfi vízilabdázóink a várakozásoknak megfelelően kiütötték a kínaiakat (25-6), de sajnos továbbra is sújtja őket a betegséghullám: megint csak tízen tudták vállalni a játékot a 13-ból. Ráadásul Decker Ádámot négy perccel a vége előtt csere nélkül végleg kiállították, és így amellett, hogy a hajrában végig emberhátrányban kellett játszaniuk, elvesztették legtestesebb emberüket az automatikus egymeccses eltiltás miatt a következő körre. Pedig a franciáktól meglepetésre 12-11-re kikapó spanyolokat mindenképp meg kellene verni vasárnap. Visszatérve a szombathoz: a gólokon az ötig jutó Vindisch Ferenc, a négyet dobó Persely Tamás és Suti Gábor, az egyaránt háromszor beköszönő Hegedűs Gábor és Mátyás Zoltán, a kétszer-kétszer eredményes Decker és Tóth Márton, valamint Hangody László és Nyéki Balázs osztozott. Vagyis aki játszott, betalált, míg hátul Györke Zsolt lehúzta a rolót.