Szilágyi Áron látványosan fölé nőtt az egész mezőnynek, és teljesen megérdemelten, szinte kétséget nem hagyva védte meg négy évvel ezelőtti londoni olimpiai címét Rio de Janeiróban.

Korábban erre a hihetetlen bravúrra magyar kardvívók közül csak Fuchs Jenő (1908 London, 1912 Stockholm) és Kárpáti Rudolf (1956 Melbourne, 1960 Róma) volt képes.

„Nagyon áldott ember vagyok, hogy ezt másodszor is átélhettem. Hihetetlen volt! Amíg az aranyérmet nem akasztják a nyakamba, addig nem hiszem el. A könnyeimmel küszködöm. Pontosan tudom, hogy mennyi munka volt ebben. Nemcsak az enyém, hanem a környezetemben élőké, a csapatomé, az edzőmé, a volt edzőmé, mindenkié! Iszonyatosan boldog vagyok. Most az örömé a főszerep” – mondta a kétszeres olimpiai bajnok Szilágyi Áron az M4 Sportnak közvetlenül a győztes csörte után.

és így nyilatkozott az M4-nek:

„Ma nem vívtam olyan állapotban, mint Londonban. Küzdelmes volt az első, de főleg a második asszóm. Edzőmmel, Decsi Andrással azt beszéltük, hogy ha nem jön ez az áldott állapot, akkor is küzdenem kell, hajtani az asszót, és meg kell nyernem. Egy dolgos hétköznap volt. Örülök, hogy a fehérorosz elleni győzelem után egyre jobb formát tudtam mutatni. A koreai ellen az volt a lényeg, hogy próbáljak a mozgásába belebontani, hogy bizonytalan legyen. Ez sikerült. A döntőbe felkészülten érkeztem, jó állapotban vívtam, azt, amit kellett, jó taktikát választottunk. Az, hogy kétszeres olimpiai bajnok vagyok, azt sem a tehetségre, sem a szorgalomra nem lehet fogni. Ez olyan ajándék, amely megadatott nekem, és amiért nagyon hálás vagyok" – tette hozzá Szilágyi Áron már az eredményhirdetés után.

Forrás: NSO.hu, M4, MOB, fotó: MOB/Szalmás